Részletek

Ravensbrückben orvosok kísérleteket végeztek foglyokon, egészséges fiatal nőkön. Sebek kezelésével kísérleteztek, kémiai anyagokkal, például szulfanilamiddal kezeltek mesterségesen ejtett sebeket. Csonkításokat végeztek, csontátültetéssel kísérleteztek. Az SS közel 80 egészséges nőt, főleg lengyeleket választott ki az ilyen kísérletekhez. A legtöbben belehaltak, a néhány túlélő maradandó testi károsodást szenvedett.

Anyukám

"Kiválasztottak, hogy menjek az orvosi barakkba. Felírták a számomat. Aztán amikor szólítottak, anyukám azt mondta, hogy: nem mész sehová, ezek orvosi kísérletre akarnak vinni. Ülj szorosan mellém, dőlj a hátaddal nekem, hogy ne lássák a számodat. És akkor egy darabig kiabálták a számomat, de nem mozdultam. Aztán megunták és elmentek a többi kiválasztottal. Nem keresgéltek a nagy tömegben. Anyukám nagyon okos volt. Ha nincs ott, én elmentem volna az orvosi barakkba."

Anyukám

"Ravensbrück olyan hely volt, hogy minden reggel kifektették a vécé elé azt, aki éjjel meghalt. Nem fordult elő olyan éjszaka, hogy 8-10 halott ne lett volna a barakkban. Az emberek tífusz  fertőzéstől haltak meg. Zárlatot is elrendeltek. A barakkokból nem lehetett kimenni. Az emberek idegileg, lelkileg, fizikailag mindenféleképpen összetörtek voltak. Elérkeztek ahhoz a ponthoz, amikor már nem ment tovább.

Ravensbrückben anyukám kórházba került. Mondtam neki, anyukám menj oda, ott rendbe hoznak.  Tífuszos volt. Marékkal szedtük le a testünkről és dobáltuk ki a ruhánkból a tetűt. Tetvesek voltunk. Mondtam neki, édesanyám, megesz a tetű, ott legalább kitisztítanak. Elment a kórházbarakkba. Én pedig mentem látogatóba. A nővér elzavart az ablakból, hogy ne beszéljek anyukámmal. Miért fájt volna neki, hogy ha megkérdezem anyukámtól, hogy hogy van, hogy telt el az éjszakája? 

Amikor nem volt a közelben a nővér, beszóltam, hogy anyukám hogy vagy? Akkor odajött az ablakhoz. Kis ablak volt. Volt valami fekvőhelye. Nem kezelték, de tisztán tartották, megfürösztötték. Szóval mód volt arra, hogy megszabaduljon a tetűtől. Így gondolom én. De nem láttam be a kis ablakon.

Az egyik napon véletlenül olyan levest kaptam, amiben volt egy kis darab lóhús. Elvittem anyukámnak. Anyukám a felét megette. Megette a fele húst.Nem sokáig tudtam látogatni, két-három alkalommal. Hamar meghalt. Kiszóltak, hogy meghalt. Ennyi volt. Akkor már tavaszodott. Az utolsó pillanatban halt meg szegénykém. "